*A sárga lapok között lapozgat ujjaival, túllapozza a már üres lapokat is, ikább a vége felé írja bele saját gondolatait. Írása kifejezetten szép,bár elég nehéz olvasatú, betűi egészen aprók.*
Mit jelent Rellonosnak lenni? Talán azt, hogy amikor egyik diáktársadnak félvállról odaveted a neved, és hogy "Rellon", rögtön kétkedve összehúzza a szemöldökét, távolságtartóbbá válik.
Bunkóság, udvariatlanság, szabálysértések, barátságtalan viselkedés? Ugyan már! Ravaszság, csavaros ész, ügyes szófordulatok, kalandvágyás, némi hatalomvággyal fűszerezve. Mert az igazi Rellonosok ilyenek, s bár van néhány téves beosztás, de igen, ilyenek vagyunk. Nem az érzelmek hiánya, a hidegség jellemez minket leginkább, az csak mellékes,az előbb felsoroltakból következik. Mert csak ritkán bízhatunk meg az emberekben, sőt általában csupán használjuk őket, így nem alakítunk ki közeli kapcsolatokat, ha mégis, az igazi kincsnek számít. Minden embernek szüksége van bajtársakra, nem barátokra, bajtársakra, akiket tisztel, így nekünk is, ezt fölösleges hevesen tagadni. Nem a velejéig romlottság tesz egy Rellonost Rellonossá, nem is a lexikális tudás: hanem az intelligencia és a kifinomultság különleges unisson-a.
Egy Rellonost olyan egyedi légkör veszi körül, ami egyszerre vészjósló, és kellemes, hiszen a könnyed eleganciát, a gunyoros mozdulatokat, a büszke járást és a személy egész lényét ki ne figyelné ámulattal? Talán az Irigyek.
Szerintem a legéletképesebb ház a miénk, hiszen a veszélyes vakmerőséggel, a jámbor lassúsággal, vagy a zárkózott érzékenységgel nem sokra lehet jutni az életben, ellenben az agyafúrtsággal, a méltósággal igen.
Hogy én miért lettem Rellonos? Ezek után még kérdezed?
Mitől is Rellonos egy Rellonos - Ti mondtátok
*Idegesen ül le az egyik székre, ujjait remegve fonja össze, tekintetét az egész világra emeli, testében reszket, ajkai kiszáradtak. *
- Én... én... azt... azt mondják, hogy én, én, én, én... megütöttem valakit, nem csak egy embert. Verekedtem, sokat... ütöttem. Én... semmire sem emlékszem, mindössze... a... nem, még arra sem, nihil van a fejemben. Azt hiszem, soha senkit nem ütnék meg ok nélkül, én... kérhetek egy pohár vizet?
Szalai Benjámin Balázs
- Én valószínűleg a bosszúálló típusom, és a sokszor fel-felbukkanó kritikus énem miatt kerültem ide... De tudok jó indulatú is lenni... Ja, és mert cseppet... hogy úgy mondjam, erőszakos vagyok... Khm...
Sophie Lovegod
- Valószínűleg azért kerültem ide mert általában mindig csak magammal foglalkozok és nem érdekel mások boldogsága de persze ez nem mindig van így.
Alison Florette Marsell
*Arcán gonosz vigyor jelenik meg. *
-Hogy miért? Legfőképpen mert szeretem kihasználni az embereket.
Lilith Asmodeus
Miért is ? Ezen el kell gondolkodnom , szerintem a személyiségem miatt azért amilyen vagyok ,azért aki vagyok. Gyerekkoromat egy olyan világban töltöttem , ami kivülről fényesnek és cukormáztól ragyogónak tűnik ,pedig a nemesek világa maga a pokol. De történjék akármi a büszkeségem senkinek nem engedem megcsorbítani. S ha valaki árt nekem , vagy házamnak azt utoléri bosszúm.
Ava Greenford
-Hogy én miért ide kerültem? Valószínűleg, a tökéletes énközpontúságom miatt. Elvégre én jóképű, fitt, intelligens, és önzetlen srác vagyok... Na jó ez vicc, nehogy elhidd. Közre játszik még az is, hogy úgy irányítom az embereket mint a bábokat, elvégre, felsőbbrendűnek tartom magam mindenkinél. Rendkívül bosszúállónak is mondhatom magam, elvégre nehogy azt gondolja valaki hogy csak úgy kikezdhet az idegeimmel...
Ostoros Richárd
Caleb Dartmouth
*Lerakja a pennát, végignéz a tökéletesen pacamentes íráson, majd elégedetten távozik.*
*Emily már régen megírta a maga kis papírját, az irónia kedvéért egy halvány rózsaszínű lapra, csak hogy az erre járót majd megütközésre késztesse. Még gyorsan átolvassa a gömbölyű betűivel felrótt pár keszekusza sort. Soha nem tudott egyenesen írni.*
Az elején azt hiszem a bosszúvágyam miatt. Nem volt az általános rossz akarás, de az egész lelkemet ez töltötte be, így nehéz lett volna nem ide sorolni. De a süveg - nem hiába, tényleg eszes egy főfedő - tudta ezalatt rejlő énemet is.
Miután megtanultam elfogadni a dolgot, és lemondani a bosszúról, kezdtem nem a magaménak érezni e nemes házat. Szörnyű most így leírni... de néha megfordult a fejemben a Levita és a Navine gondolata, hogy oda inkább tartozom. Valami mégis itt tartott és azt hiszem kezdek rájönni arra a titokra, a Rellonosok titkos énjére, hogy legbelül mindenkiben érző szív lakozik, csak féltve rejti. Mi Rellonosok tudjuk, hogy a világ nem egy fagylaltkehely, és igenis kell a hazugság, és az érzelmek elrejtésének a képessége. Szükségünk van rá, mert így könnyebb, sokkal könnyebb érvényesülni. Egyesek úgy hiszik, nem törődünk másokkal, és mindenkin átgázolva akarjuk érvényesíteni céljainkat. Nem tudom, a többieknél ez így van-e, de szerintem nem. Mint nálam sem. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy nem rohanok fűhöz fához, osztogatom a segítségünket mindenkinek, hanem inkább a számomra fontos embereket tartom szem előtt, legyen az akárki. Szeretünk kirívóak lenni, nem követni a bárányefektust. Kitűni a tömegből, és a jók, rosszak - mindenkinek van választása ám! - oldalán harcolni inkább csellel és ésszel úgy, hogy mindenki emlékezzen ránk.
Az elején azt hiszem a bosszúvágyam miatt. Nem volt az általános rossz akarás, de az egész lelkemet ez töltötte be, így nehéz lett volna nem ide sorolni. De a süveg - nem hiába, tényleg eszes egy főfedő - tudta ezalatt rejlő énemet is.
Miután megtanultam elfogadni a dolgot, és lemondani a bosszúról, kezdtem nem a magaménak érezni e nemes házat. Szörnyű most így leírni... de néha megfordult a fejemben a Levita és a Navine gondolata, hogy oda inkább tartozom. Valami mégis itt tartott és azt hiszem kezdek rájönni arra a titokra, a Rellonosok titkos énjére, hogy legbelül mindenkiben érző szív lakozik, csak féltve rejti. Mi Rellonosok tudjuk, hogy a világ nem egy fagylaltkehely, és igenis kell a hazugság, és az érzelmek elrejtésének a képessége. Szükségünk van rá, mert így könnyebb, sokkal könnyebb érvényesülni. Egyesek úgy hiszik, nem törődünk másokkal, és mindenkin átgázolva akarjuk érvényesíteni céljainkat. Nem tudom, a többieknél ez így van-e, de szerintem nem. Mint nálam sem. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy nem rohanok fűhöz fához, osztogatom a segítségünket mindenkinek, hanem inkább a számomra fontos embereket tartom szem előtt, legyen az akárki. Szeretünk kirívóak lenni, nem követni a bárányefektust. Kitűni a tömegből, és a jók, rosszak - mindenkinek van választása ám! - oldalán harcolni inkább csellel és ésszel úgy, hogy mindenki emlékezzen ránk.
Emily Black
~Igen, azt hiszem ez így szép kerek lett...de az a papír, áh, legszívesebben átfesteném. De már mindegy, így mindenki megismeri.~
- Nyilvánvalóan azért, mert a többi három házba nem illettem. Nem vagyok sem jó tanuló, sem kis ártatlan, sem bátor, csak egy kis semmilyen gyerek. Nem beszélek annyit, mint egy eridonos, sőt... Általában hallgatok. Ami rellonos tulajdonságnak mondható, az az, hogy abszolút nem érdekel a többi ember. Egyszerűen gyűlölöm őket, hisz a legtöbbjük csak felidegesít vagy bánt, még a saját szüleim is. Ó, igen, és a társaságot sem szeretem, legtöbbet egyedül vagyok. Csínytevéseknél ez a legkellemesebb, hisz tudhatod senki sem fog téged elárulni. Csak magadra számíthatsz.
Vígh Hajnalka Dóra
Majdnem...
Házunkra jellemző lett az utóbbi időben a pontverseny elleni lázadás, és egy kicsit sem mozdultunk meg érte, hogy másként legyen. Eljött azonban az új év, az új lelkes elsősök és lám, máris dobogós helyre repítettek minket. Gyerünk gyerekek, kicsit ropogtassátok ki a vén sárkánycsontjaitokat és néhány szorgalmival vagy a belső játékokkal mutassátok meg, hogy tudunk mi is nyertesek lenni! Íme az aktuális állás:
Vizsgadrukk oldó buli!
Tudom, hogy sokan izgultok a vizsgák sikerességét illetően, de tudom, hogy nem jó, ha az utolsó pillanatban is görcsöltök felette, ezért Nemeskürti professzor engedélyével - és, ha minden igaz, részvételével - egy Rellonos vizsgadrukkmentes bulit szerveztem nektek a faluba. Lesz minden, amit csak szeretnétek, zene, jó hangulat, evészet minden mennyiségben. Minden Rellonost örömmel várok augusztus 13-án hat órától egészen 14-én hat óráig. Akkor kötelező jelleggel felzavarok mindenkit, hogy aludjon egy hatalmasat. 
Yvy
Újabb prefik a házban!
Az év vége előtt nem sokkal, házunk vezetősége újabb prefektusokkal bővült ki, így teljes lett a csapat.
Gratulálunk Csapó Annának és Lévay Hannának!
Teljes a prefektusi gárda!
Örömmel jelenthetem, hogy drága atyátokkal a mai nap során megválasztottuk a megüresedett két helyre a prefektusokat, így újra teljes létszámmal állnak felelnek ők is a házért.
Köszöntsük nagy szeretettel hát Csák Arvid Geminián urat és Biharszegi Hajnalka Vanessza kisasszonyt a prefektusi körökben. :)
Pontverseny 2010/2011 őszi-téli tanév
Az idei pontverseny az, amire az elmúlt években talán egyszer sem volt példa, hiszen idén az ezer pontot se közelítettük meg. Remélem jövőre szebb eredményeket mutattok majd.
Kviddics... vagy nem kviddics?
Egy kissé megcsúszva kezdődött el az idény, amit már mindenki várt. Az első meccs a Levita és dicső házunk között zajlott volna le, azonban egy kisebb probléma akadt a játékosok között, így az évadot lefújták, kérdéses, hogy egyáltalán lesz-e még kupát érő meccs az iskolán belül.
Ezt az esetet követően többen távoztak az iskola falai közül, köztük a két csapatkapitány is. Reméljük, egyszer még visszatérnek!
Most, hogy a rossz hírekről is mindenki tájékozódhatott, jöjjön egy kevésbé rossz hír!
Mivel nem egy, olyan ember jár ide, aki szereti a sportokat, s elsősorban a kviddicset, így megszervezésre kerültek a barátságos mérkőzések, amik ugyan nem a Kviddics Kupa elnyeréséért mennek, de mindenképpen élvezetesek.
Jelenleg a Navinével szemben küzdünk Mi, úgyhogy lehet szurkolni! Hajrá Rellon!
Egy varázslatos hét képekben
Táborozni voltunk, igaz idén a Rellon kis létszámban küldött képviselőket, reméljük jövőre ez a szám nagy ívben ugrani fog felfelé. (Még csak az kéne, hogy mindent megszálljanak a Levitások) Idén a résztvevők között volt Meggie S. Walker (az örök amazon és gyengélkedőfan), Charles Steerforth (aki jól nyikorgatja a nyikorgatni valót), Eric S. Weaver (mindig undok szépfiúnk) és jómagam aki egy évre megmutatta, hogy mennyire házias tud lenni, ha akar.Íme néhány kép, hogy mennyi mindenben vettünk részt ebben az egy hétben:
Az egész így kezdődött. Elfoglaltuk Patcát nem félve a ránk váró veszedelmektől. (Az igazat megvallva a kép kicsit később készült, mert a busz egészen a házig repített minket.)
Így aztán a varázslat elkezdődött...
Számos megpróbáltatáson kellett átesnünk, hogy végül a képességeink igazán a maximumon legyenek. Seprűvel akadályokat kellett leküzdenünk, és néha kviddicsre is jutott idő.
Ha már akadályokról beszélünk, azt mondanom sem kell, hogy egy Rellonosnak ilyen egyszerűen nincs. Itt látható ahogy Charlie alapos megfontolással veti bele magát a komoly hálórendszerbe.
Azért persze a jól megérdemelt pihenés se maradt el, így Patca egyetlen utcája hosszú nyomokban viselte jelenlétünk nyomát az aszfalton is.
A tábor "lóhere-díler"-ének legnagyobb fogása: Egy ötlevelű lóhere. Mondanom se kell, Navinés az illető...
A nagy "Hágmi" eset egyik pillanata. Jó sok ilyen pillanat volt, szóval öleléshiányosoknak érdemes táborba jönni. :D
A tábor talán legtöbbet használt kifejezése. A lényeg, hogy mind gondolunk rája milyen jó volt a tábor. ^^ Rajmunda szégyenlőssége miatt a menedzserért kérte fel a fotó elkészítése során.
Egy fűben az ellenséggel, vagy éppen megalakulni készül egy új Rellon-Levita szövetség?
Minden esetre a Navinések ellen már nagyon jól működik. :D
Íme Charlie és az ő angyalai. (Charlieee-Boooy <3) ->
<- Egy kis Rellonos hazaszeretet. ^^
Azért van nekünk szép csoportképünk is, amin igyekszünk higgadt Rellonosként hozzáálli a dolgokhoz. Balról haladva: Meggie, Alexa, Charlie és Seren.
Végül, de nem utolsó sorban pedig a búcsú pillanatai. Így ért hát véget a 2010-es Varázslatos tábor. *szipp*
Változás a házban
Mint ahogy azt többen is észrevettétek, úgy szellem van a náthatáron zöld házunk táján. Egy kis kutakodással a könyvtárban az alábbi adatokat lehetett róla megtudni:
Kövesdy Iringónak Melániának hívják és élete 24 évében 1917. február 10-én gyilkolták meg, méghozzá a bogolyfalvai kistónál, mely sokáig lezárt terület volt, éppen az ő halála miatt. Később kiderült, hogy hosszú időn át mérgezték és az utolsó adag beadása után kivitték a tó közepére meghalni.
Idézet a könyvből, melyben írnak róla:
Kövesdy Iringó Melánia: 1893. január elsején látta meg a napvilágot, méghozzá éjfél után másfél perccel, így ezzel ő lett az 1893-as év első újszülött babája, még ha ezt akkoriban nem is tartották annyira fontosnak, mint napjainkban. Az, hogy télen született kellőképp meglátszott rajta mindig is, hiszen fagyos stílusa egész lényét áthatotta, mintha az első lélegzetvétellel fagy költözött volna a testébe, mely rányomta bélyegét a szívére is és egész életében nem sikerült senkinek se leolvasztani onnan. Gazdag máguscsalád, egyetlen gyermekeként sok kényeztetésben volt része, még ha a szülők szeretetét annyira nem is élvezhette a dajkák gondolkodtak róla, hogy felcseperedése során ne szenvedjen érzelmi károsodást. Bogolyfalván nevelkedett, egészen 17 éves koráig, mikor is egy lengyel családhoz kerül, ahol hamarosan férjhez adták a jónevű, ám annál rosszabb természetű Julian Dobrowolski-hoz akitől két gyermeke született, ám mind a ketten ideje korán életüket vesztették.Harmadik gyermeke születése után hazalátogatott, ám egy véletlen baleset folytán a lába eltört és a tó jegén lelte halálát.
(Sokan úgy vélték ez a nő csak hátráltatja a családot, így harmadik gyermeke Sasha Ferdynand Dobrowolski születése után hazaküldték és mérget itattak vele, majd a közeli tó jegére lökték az elgyengült nőt aki nem tudott már a partra menekülni vagy segítséget kérni, utóbbit főleg a büszkeségének köszönheti, hiszen sosem volt képes megalázkodni mások előbb, vagy másoknál alacsonyabb rangúnak érezni magát.)
Kapcsolata a Rellonnal
Főként a jellemvonása az, mely azonnal egy Rellonost látat magunk előtt. Ezen kívül ő maga kergette el Anonymust, aki alulmaradása után azonnal távozott a kastély falai közül.
Idekerülésének oka
Elüldözték a régi házából, ugyanis gazdag vevő és jó ismerős szerette volna megvenni a falu központjában álló drágán díszített épületet, melynek gazdagsága és rossz kedélyű szellem lakosának stílusa messze földön híres volt, de eddig nem volt meg az a pénz amiért hajlandóak voltak szembe szállni vele. Most azonban, hogy kellő tőke ütötte a falu vezetésének markát örömmel kerestek egy csapatot akik egészen az erdőig űzték, mely mögött a kastély húzódott és melyet ő ideális lakhelynek vélt.
Kinézete
Bár most csak egy ezüstös derengés, melynek szemében szomorúság csillan, ha az ember bele tud nézni, korábban nem így volt. Hatalmas, vörös hajzuhatag jellemezte a nőt, kinek pattanásig feszült a bőr a nyakán, hiszen annyira fennhordta az orrát mindig is. A bőre tökéletes volt ugyan, arca vörös hajából adódóan mégis szeplők millióival volt borítva. Teste nyúlánk volt, vékony, ujjai aránytalanul hosszúak, pókszerűek voltak. Szemei kékeszöld árnyalatot öltve kémlelték a vidéket és szűrték ki a hazugságot, hiszen ennek a nőnek nagyon nehéz hazudni.
Jelleme
Hideg, fagyos királynő, aki nem képes beletörődni abba, hogy ő már nem él többé, hogy nem létezik, hogy képesek voltak megölni. Hangjában keserűség cseng és az élő emberek felé irányított szánalom. Szerinte a végzetét senki sem kerülheti el, a kérdés csak az, hogy mikor fog lecsapni rájuk is a vég, mikor csörtet be az apokalipszis négy lovasa. Mindenkiről úgy véli retteg, imádja hangoztatni, hogy ő bátran sétált a halál felé és nem félt tőle, hogy tudja mi következik. Nincs olyan ember akit szeretne, akinek könnyen a bizalmába férkőzne. Lenéz mindenkit aki él, hiszen ő maga itt ragadt ezen a síkon, ahol nem tartozik se az élőkhöz, se a holtakhoz és ez felettébb bosszantja, de a bosszúságot gyengeségnek tartja, így rejti érzéseit.
Az utolsó kép róla:
gondolatok
gondolatok
gondolatok
gondolatok
